A segédén szerepe a protagonista játékban az, hogy támogassa a protagonista és a vezető munkáját. Viszonylag kötött szerepeket játszik, és rengeteg türelemre és kitartásra van szüksége, hogy az akciók során keletkezett saját belső feszültségeit, megérintődését, kérdéseit és válaszait csak annyira engedje előtérbe kerülni, amennyiben az a színpadon zajló munkát segíti.

Együtt kell áramolnia a történésekkel, miközben teljesen tudatosnak kell lennie önmagával kapcsolatban, detektálnia kell érzéseit, indulatait, gondolatait és észleléseit, hogy aztán a dráma végeztével meg tudja ezeket osztani a csoporttal és a protagonistával.

A segédén alázatos munkája során ugyanakkor megérti, hogy egy nagyobb egész része, hogy kötöttségei, látszólagos másodrangúsága, személyének némasága nem a szabadság és a kifejezés hiánya, hanem éppen ellenkezőleg, szabadság arra, hogy egy másik világba beléphessen, egy másik világban élhessen.

A segédén a dráma idejére lemond egójáról, hogy megélhessen valamit, ami eltér hétköznapi énjétől, ami rejtett vagy ismeretlen volt addig előtte, vagy ami talán éppen rejtettségében is nagyon ismerős. A segédén így haladja meg magát, így tesz szert önmagáról egyre mélyülő tapasztalatokra alázatos és látszólag passzív munkája során.

Az Univerzum Isten drámájának színhelye, és mi mind az ő segéd-énjei vagyunk.

(A dramatikus munka során az úgynevezett protagonista játékban az egyik csoporttag, a protagonista dolgozik, miközben az egész csoport rá figyel. A protagonista drámája zajlik a színpadon, amihez a csoporttagokat kéri fel, hogy játsszák el a megfelelő szerepeket. Az így kiválasztott segédének munkája meglehetősen passzív, a protagonista játssza valójában az összes szerepet, melyet a segédének a megfelelő pillanatokban újrajátszanak neki, hogy egy másik szerepből tudjon rá reagálni.)

isten pszichodráma segédén