Megoldás

A fiatalabb családtagok csak akkor szabadulhatnak meg az ilyen kötésekből, amikor az alapvető rend helyreáll, és a kizárt tag újra visszakerül a családba és megadják neki a tiszteletet.Például a második feleség azt mondja az elsőnek: „Enyém ez a férfi, de te fizetted meg az árát. Tiszteletben tartom a veszteségedet, és elismerem, hogy igazságtalanság történt veled. Kérlek, legyél velem és a gyermekeimmel barátságos.”

Amikor autentikusan mondják ki az ilyen mondatokat, akkor őszintén megnevezik azt, ami történt, és az első feleség megkapja a kellő tiszteletet. A család-állításokon gyakran megfigyelhetjük, hogy az első feleség arca miként lágyul meg ilyenkor, és hogy egyből barátságossá válik, mert megkapja a tiszteletet. A reakcióiból látszik, hogy a családhoz tartozik.

A megoldáshoz az is szükséges, hogy a gyermek, aki az első feleséget képviselte, azt mondja neki: „Én csak az apámhoz és az anyámhoz tartozom. Bármi, ami köztetek történik, nem az én ügyem”. Az apjának pedig azt mondja: „Te az én apám vagy, és én a lányod. Kérlek, úgy nézz rám, mint a lányodra.” Ezek a mondatok, ha autentikusan mondják ki őket, szintén helyreálítják az alapvető rendet.

Az apa ránézhet a lányára, és nem kell az első feleségét látnia benne, és nem kell a lányán gyűlöletet és bánatot látnia, azokat az érzéseket, melyet az első feleségének kellett éreznie. És ha még mindig szereti az első feleségét, nem kell a szeretőjét látnia a lányában. Ránézhet, és láthatja és szeretheti a lányát. A lány felszabadul, hogy pusztán a lánya legyen, az apa pedig felszabadul, hogy pusztán apa legyen.

A gyermek azt is mondhatja az apjának: „Ez az én anyám. Nem kapcsolódom az első feleségedhez, hanem igénylem az anyámat. Ő az egyetlen nekem.” És azt mondhatja az anyjának: „Nem állok kapcsolatban azzal a másik nővel. Nem kapcsolódom hozzá semmilyen módon”.

Mindaddig, amíg a lány az első feleséget képviseli, az anya tudattalanul a másik nőt látja benne, és így konfliktusba kerülhetnek egymással, mintha riválisok lennének. Amikor a lány azt mondja: „Te vagy az anyám, és én a te lányod vagyok. Nem kapcsolódom ahhoz a másik nőhöz. Igényt tartok rád, mint az anyámra. Kérlek, fogadj úgy, mint gyermekedet”, akkor a lány visszaállítja az alapvető rendet.

A családhoz tartozás egyenlő jogának megsértése még súlyosabb kötéseket is eredményezhet. Például ha egy gyermek fiatalon meghal a családban, a többi gyermeknek bűntudata lehet, hogy ők még midig élnek, noha testvérük már halott. Olyan ez, mintha azt éreznék, hogy előnyhöz jutottak, mert még élnek, és a testvér hátrányba kerülne, mert halott. Tudattalanul kompenzálni kezdenek: úgy rendezik, hogy kudarcot valljanak, vagy hogy beteggé váljanak, szésőséges esetben pedig maguk is meg akarnak halni, és nem tudják, hogy miért.

Az ilyen helyzetekben néhány gyermek képes volt helyreállítani a szeretet rendjét azzal, hogy azt mondta a halott testvérének: „Te az én testvérem vagy. Tisztellek, mint a testvéremet. Helyed van a szívemben. Meghajtom a fejem előtted és a sorsod előtt, bármilyen is volt, és elfogadom a sorsomat, bármit is hozzon”. Az ilyen mondatok megadják a tiszteletet a meghalt testvérnek, és az élő testvér bűntudat nélkül fordulhat az élet felé.

csal�dter�pia