Mágikus hiedelemrendszerek és következményeik

A betegséget okozó kölcsönösség igénye mögött egy mágikus hiedelemrendszer fejti ki baljóslatú hatását. Nevezetesen az, hogy megszabadíthatjuk szeretteinket a szenvedéseiktől és a balsorsuktól, ha ezeket magunkra vesszük.

Például a gyermeki lélek gyakran azt mondja a halálos beteg anyának: „Inkább én leszek beteg, semhogy te szenvedj. Inkább én magam halok meg, mint te”. És ha az anyának távoznia kell az életből, akkor olykor a gyermek öngyilkosságot követ el abban a mágikus hitben, hogy áldozata felszabadítja az anyát arra, hogy maradjon.

Az anorexiának gyakran ez a dinamikája. Egy anorexiás gyermek addig próbál lefogyni, háttérbe húzódni, eltűnni, míg meghal. Elég gyakran kiderül, hogy az ilyen anorexiás gyermek a lelkében azt mondja az apának vagy az anyának: „Jobb, ha én tűnök el, mint ha te mész el”. Ez egy mély, ártatlan szeretet, de ha gyermek meghal, mi az eredmény?

Amikor anorexiás gyermekekkel dolgozom, hagyom, hogy ezeket a lelki mondatokat hangosan kimondják. Az anyjukat vagy apjukat képviselő személy szemébe nézhetnek, és azt mondhatják: „Inkább én magam tűnök el, mint hogy engedjelek elmenni”.

Amikor egy gyermek az apjára vagy az anyjára néz, és ha valóban látja őket, nem tudja kimondani ezt a mondatot, mert látja, hogy a szüleit lesújtaná a halála. A gyermek mágikus hiedelemrendszere teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a szülők is szeretik őt, és hogy szenvedélyesen utasítanának el egy ilyen áldozatot. A gyermek szintén nem veszi figyelembe, hogy egy ilyen áldozat teljesen haszontalan.

Amikor az anya a szülés során meghal, a gyermeknek nehézséget okoz az életet teljesen magához ölelni. Ilyenkor segít, ha a gyermek az anyja szemébe nézhet, és azt mondhatja: „Anya, látom a szörnyű árat, amit te fizettél meg azért, hogy élhetek. Elfogadom az életet, amit nekem adtál, és valami jót fogok kihozni belőle. Nyugodj békében és tudd, hogy én élni fogok, hogy az áldozat, amit értem hoztál, nem volt hiába való.”

Az élet ilyen elfogadása magasabb szintű szeretet, mint az a vak szeretet, amit a gyermeki lélek érez, amikor azt mondja: „Anya, nem élhetek teljesen, mert te meghaltál. Bűnösnek érzem magam.”

A magasabb szintű szeretet megköveteli, hogy felhagyjunk azzal a mágikus hiedelemmel, hogy önmagunk feláldozásával jobbra fordíthatjuk szüleink életét. Megköveteli, hogy gyógyító szeretetté alakítsuk át a szenvedést okozó és fenntartó vak szeretetet.

A mágikus hiedelemrendszer és az ezzel együtt járó gyerekes szeretet a hatalom és a felsőbbrendűség elbizakodott érzésével párosul. A gyermek tényleg elhiszi, hogy az ő betegsége és halála valóban megszabadíthatja anyját vagy apját a betegségtől és a haláltól. Az igazi alázat az, ami lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk ettől az elbizakodottságtól.

Férfiak és nők

Rátérek a férfi-nő kapcsolatokban érvényesülő Szeretet Rendjére. Ez olyan téma, amely nagyon közel áll hozzánk. Sokan ezt szégyellik, mintha olyasmi volna, amit titokban kell tartani.

Ami a férfiakat és a nőket megkülönbözteti, ami valóban megkülönbözteti, az gyakran gondosan elrejtőzik a szemünk elől. Vagy azt is mondhatnánk: ez valami védett dolog. Ez az a pont, ahol a legkönnyebben sérülünk. Ez a szégyen hazája, a szégyené, amely megóv egy kincset a beszennyeződéstől.

Olykor az emberek becsmérlően beszélnek az emberi szexuális erőről, és megfeledkeznek arról, hogy ez a legalapvetőbb erő, amely vezérli az életet és garantálja annak folytonosságát. Ez az az erő, mely saját szolgálatába állít minket, akár akarjuk, akár nem.

Ha a házasság és a gyermekvállalás valóban egy racionális döntés volna, senki nem tenne ilyet. Az emberek azért teszik ezt, mert a természet kreatív ereje a szexualitásunkon keresztül fejezi ki magát. A szexuáélis hajtóerőn keresztül léphetünk a legmélyebb összhangra a világ lelkével. A szexuális hajtóerő a legfőbb ok. Minden más motiváció és ésszerű megfontolás elhalványul ezzel az erővel összehasonlítva.

A férfi és a nő közötti Szeretet Rendjének első követelménye, hogy a férfi elismerje, hogy ami hiányzik neki, és amire szüksége van, az a nő, és hogy bármilyen keményen is próbálkozik, soha nem érheti el azt, amivel a nő már rendelkezik. És a szeretet megköveteli, hogy a nő elismerje, ami hiányzik neki, és amire szüksége van, az a férfi, és hogy bármilyen keményen is próbálkozik, soha nem érheti el azt, amivel a férfi már rendelkezik. Ezt azt jelenti, hogy mindketten hiányosnak érzik magukat és el is ismerik ezt.

Amikor a férfi elismeri, hogy szüksége van a nőre, és hogy rajta keresztül válik férfivá, és ha a nő elismeri, hogy szüksége van a férfira, és rajta keresztül válik nőve, akkor a kölcsönös igényük mélyen egymáshoz köti őket. Pontosan azért, mert elismerik, hogy szükségük van egymásra. És ez a kötelék a férfi és a nő között lehetővé teszi a férfi számára, hogy a partnere nőiességét ajándékként tudja elfogadni, és lehetővé teszi a nő számára, hogy a partnere férfiasságát ajándékként fogadja el.

Bizonyos körökben a férfiakat bátorítják, hogy fejlesszék ki magukban nőies részüket is, és a nőket arra, hogy férfiassá váljanak, azt gondolván, hogy ez jó. De képzeld el azt a köteléket, amely a nőiességet magában kifejlesztő férfi és a férfiasságot magában kifejlesztő nő között jön létre. Milyen méllyé válhat a kapcsolatuk, ha nincs szükségük egymásra?

De ha mindketten ellenállnak a kisértésnek, hogy kifejlesszék az ellenkező nemet magukban, akkor az igényük egymás iránt össztartja őket.

Kötődés férfiak és nők között

Ha egy férfi és egy nő teljes mértékben férfiként és nőkét fogadják el egymást, akkor szerelmük beteljesülése egy felbonthatatlan köteléket hoz létre köztük. Ez a kötelék nagyon különbözik az egyházak erkölcsi tanításaitól, melyek a házasság felbonthatatlanságát hirdetik. A szerelem beteljesedése ebben az értelemben olyan köteléket hoz létre, mely nincs tekintettel a házasságra vagy a rítusokra és ceremóniákra.

E kötődés létezéséről csak a hatásán keresztül értesülünk. Például, ha valaki könnyelműen elhagyja azt, akivel ilyen kötelik fűzi egybe, akkor nehézségei lesznek egy új partner megtartásában. Az új partner érzékeli a köteléket, és elveszti a szabadságát arra, hogy igényelje a másikat, illetve, hogy teljesen nyitott és sérülékeny legyen.

Például egy nő titokban úgy érezte, hogy jobb, mint a férje előző felesége volt, és meg volt győződve, hogy a férfit sokkal boldogabbá tudja tenni, mint az előző feleség. Mindazonáltal, néhány év után képtelen volt intim kapcsolatba kerülni a férjével. Így, tudattalanul elismerte a férje kötődését és saját lojalitását is az előző feleséghez. Ő is elveszítette a férjét, mint az első feleség.

A családi konstellációkban gyakran megfigyelhetjük, hgy a második feleség kissé távolságtartó az új férjjel szemben, mintha nem lenne képes telljesen befogadni, mivel a férfit még máshoz köti valami.

A kötődés mélységét szintén a hatásából láthatjuk. Mint szabály, mondhatjuk, hogy az első szerelem vége a legnehezebb és a legfájdalmasabb. A szétválás általában könnyebb a második köteléknél, és még könnyebb a harmadiknál.

Ez a kötődés nem ugyanaz, mint a szerelem. Megesik, hogy a kötődés nagyon mély, noha kicsi a szerelem, vagy nagy a szerelem, és kicsi a kötődés. A kötődés a szex fizikai aktusában keletkezik. Emiatt nagyon gyakori, hogy az incesztus vagy a nemi erőszak hatására is létrejön.

Ha egy incesztus- vagy nemi erőszak-áldozat a későbbiekben mély kötődést akar kialakítani, az első kötődést jól kell kezelnie. Az első kötődés negatív hatása lágyítható, ha elismerik, és az első partner, még ha egy erőszaktevő is, megkapja a tiszteletet. Ha az első köteléket gyűlöljük és alávalónak tartjuk, az hatással lesz a későbbi kötődésekre, melyek már jobb körülményxek között születhetnek meg.

Hierarchia

A férfi és a nő szerelmének a gyümölcse a gyermek. Szintén van egy rejtett rend, mely támogatja a gyermekek egymás közti szeretetét: a rend a családi hierarchiában. A családi hierarchia az idő folyását követi, azaz, aki előbb jött, előrébb való, mint az, aki később jött.

A családban a szülők korábban ott voltak, mint a gyermekek. Az ő egymás iránti szerelmük alapította a családot, és ez a szeretet korábbi, mint a gyermekeik iránti szeretet. Némely családban a gyermekek mindkét szülő teljes figyelmét lekötik, és így a szülők elsődlegesen és elsőrangúan nem egy pár többé, hanem elsődlegesen és elsőrangúan szülők, és gyermekeik általában szenvednek.

Ha a szülők egymás iránti szerelme megőrzi az elsőrangúságot, a gyermekek általában nagyon otthonosan érzik magukat és elégedettek. Az ilyen családokban az apa burkoltan azt mondja gyermekeinek: „Olyannak látlak benneteket, amilyenek vagytok, de anyátokat is látom bennetek, és rajtatok keresztül még jobban szeretem és tisztelem őt”.

És az anya azt mondja gyermekeinek: “Olyannak látlak titeket, amilyenek vagytok, és ha rátok nézek, ez arra emlékeztet engem, hogy mennyire szeretem és tisztelem az apátokat, mert bennetek őt is látom”.

A szülők pedig egymásnak ezt mondják: „Ha a gyermekeinkre nézek, jobban szeretlek és tisztellek, mint valaha”. Így a szülők gyermekeik iránti szeretete az egymás iránti szerelmük folytatása lesz, de az egymás iránti szerelmük elsőbbséget élvez, a gyermekek pedig szabadnak érezhetik magukat.

Sok család ma már második vagy harmadik a sorban. Például ha a férfinek és a nőnek megelőzőleg már voltak kapcsolataik, és gyermekeket hoznak az új kapcsolatba. Mi ilyenkor a sorrend?

A szülők előbb voltak szülei gyermekeiknek, mint hogy egymásra találtak. A gyermekeik iránti szeretetük nem a férfiként és nőként megélt szerelmük folytatása, mivel szülők voltak már azelőtt, hogy egy pár lettek volna.

Az ilyen helyzetekben az új partnernek el kell ismernie, hogy a gyermek iránti szeretet előbb volt, mint az új kapcsolat, és a legnagyobb szeretet és a legnagyobb kötődés a gyermek felé áramlik, és a gyermekben pedig természetesen az első partner felé is. Csakis a lánc végén áramlik a szeretet és a kötődés az új partnerhez. Ha mindkét fél el tudja fogadni a szeretet ilyetén hierarchiáját, akkor szerelmük kivirágzik.

De ha az új pár valamelyik tagja azt mondja: „Előrébb való vagyok, mint a gyermeked”, akkor kockáztatja a szerelmüket, amely így nem tarthat ki sokáig.

Ha egy pár gyermekeket hoz az új kapcsolatukba, és lesznek közös gyermekeik is, a sorrend így alakul: először voltak szülei az eredeti gyermekeknek, aztán egy pár, majd szülei a közös gyermekeknek. Azok a párok, akik elfogadják az időnek ezt a természetes sorrendjét és ennek fontosságát, elkerülhetnek egy csomó konfliktust a kapcsolatukban.

Nos, körvonalaztam a férfi-nő kapcsolatokban megfigyelhető szeretet néhány lényeges rendjét. Hasznos megjegyezni, hogy a szeretet hasonló rendjei megfigyelhetők a gyermekek nélküli kapcsolatokban, ide értve a homoszexuális párokat is.

w

csal�dter�pia