Hullámvasút: megjegyzések http://www.evucka.com/2006/08/31/hullamvasut/ Thu, 27 May 2010 12:00:58 +0000 http://wordpress.org/?v=2.0.3 by: feddog http://www.evucka.com/2006/08/31/hullamvasut/#comment-17 Wed, 04 Oct 2006 14:29:09 +0000 http://www.evucka.com/2006/08/31/hullamvasut/#comment-17 "Szóval a hullámvasút az egyik olyan eszköz, amelyik segít, hogy testileg újraéljük a megmenekülést, a szabadulást, a halántékban lüktető ereket, a dobogó szívet, az alhasi szorítást és ellazulást, a végtagokban szétáramló adrenalint." - na pont ezt adja a városi biciklizés is :D naponta többször is átélem “Szóval a hullámvasút az egyik olyan eszköz, amelyik segít, hogy testileg újraéljük a megmenekülést, a szabadulást, a halántékban lüktető ereket, a dobogó szívet, az alhasi szorítást és ellazulást, a végtagokban szétáramló adrenalint.” - na pont ezt adja a városi biciklizés is :D naponta többször is átélem

]]> by: Dov http://www.evucka.com/2006/08/31/hullamvasut/#comment-12 Thu, 14 Sep 2006 16:10:52 +0000 http://www.evucka.com/2006/08/31/hullamvasut/#comment-12 Megjegyzem, a civilizációs ártalmak közül az, hogy nem szarunk be, sokkal erősebb parancs számomra, mint a "ne feledd, az élet értékét!". Megjegyzem, a civilizációs ártalmak közül az, hogy nem szarunk be, sokkal erősebb parancs számomra, mint a “ne feledd, az élet értékét!”.

]]> by: zoran http://www.evucka.com/2006/08/31/hullamvasut/#comment-11 Fri, 08 Sep 2006 12:07:13 +0000 http://www.evucka.com/2006/08/31/hullamvasut/#comment-11 <strong>Nyitott szemmel a Ciklonon</strong> Volt szerencsém elkísérni Evuckát a Vidámparkba és megélni a hullámvasutazás örömét. Én a nyitott szemes utazást választottam és nem bántam meg. A beszállás után tartottam magam a már bevált elvhez, miszerint nem számítok semmire és így nem is érhet csalódás. Ahogy emelkedtünk az indulás kellemes izgalmát elsöpörte a fejemben szóló vészcsengő mikor megláttam, mi vár rám. Eszembe jutott, hogy sosem jó, ha túl sokat ismersz az előtted álló útból mert csak elriaszt attól, hogy rálépj. Ahogy gyorsult a kocsi és egyre nagyobb sebességgel közeledett a hurok ráébredtem, hogy nincs hatásom az előttem álló eseményekre. Nincs hatalmam dönteni a sorsom felől és ezért felelősségem sincs. A döntés lehetőségének elvesztésével eltűntek a kételyek is amelyek mindig marcangolnak: Biztos jól választottam? Megtettem mindent amit lehetett? Nem okoztam nagyobb kárt, mint amennyit muszáj? A hurok tetején valami kiragadott a világ racionalitásából és ott lebegtem a fényben és megéreztem a tökéletes szabadságot. Semmi és senki nincs hatással rám és nekem sincs hatásom semmire és senkire. Örültem, hogy létezem. A hullámhegyek és -völgyek inkább érdekesek, mint félelmetesek voltak, teljes biztonságban éreztem magam. Ahogy lassult a szerelvény és közeledtünk a végállomás felé úgy lettem egyre inkább része újra a világnak. Éreztem, hogy újra ura vagyok magamnak és a környezetemnek. Amint megállt a kocsi meg is kellett hoznom első döntésemet: Menjek még egy kört vagy élvezzem ennek az útnak minden emlékét. Nyitott szemmel a Ciklonon

Volt szerencsém elkísérni Evuckát a Vidámparkba és megélni a hullámvasutazás örömét.
Én a nyitott szemes utazást választottam és nem bántam meg.
A beszállás után tartottam magam a már bevált elvhez, miszerint nem számítok semmire és így nem is érhet csalódás. Ahogy emelkedtünk az indulás kellemes izgalmát elsöpörte a fejemben szóló vészcsengő mikor megláttam, mi vár rám. Eszembe jutott, hogy sosem jó, ha túl sokat ismersz az előtted álló útból mert csak elriaszt attól, hogy rálépj.
Ahogy gyorsult a kocsi és egyre nagyobb sebességgel közeledett a hurok ráébredtem, hogy nincs hatásom az előttem álló eseményekre. Nincs hatalmam dönteni a sorsom felől és ezért felelősségem sincs. A döntés lehetőségének elvesztésével eltűntek a kételyek is amelyek mindig marcangolnak:
Biztos jól választottam?
Megtettem mindent amit lehetett?
Nem okoztam nagyobb kárt, mint amennyit muszáj?
A hurok tetején valami kiragadott a világ racionalitásából és ott lebegtem a fényben és megéreztem a tökéletes szabadságot. Semmi és senki nincs hatással rám és nekem sincs hatásom semmire és senkire. Örültem, hogy létezem.

A hullámhegyek és -völgyek inkább érdekesek, mint félelmetesek voltak, teljes biztonságban éreztem magam.
Ahogy lassult a szerelvény és közeledtünk a végállomás felé úgy lettem egyre inkább része újra a világnak. Éreztem, hogy újra ura vagyok magamnak és a környezetemnek. Amint megállt a kocsi meg is kellett hoznom első döntésemet: Menjek még egy kört vagy élvezzem ennek az útnak minden emlékét.

]]>