Azért tartjuk az írókat (el), hogy megmondják a véleményünket. Jobban, mint ahogy mi képesek vagyunk. Hogy rendet tegyenek a fejünkben, ha nem találjuk a fonalat. Hogy megértsék, és megértessék. Nem a logika szintjén. Hanem a ’szív igazságát’. Régen éreztem hasonlót, de most: http://www.nol.hu/cikk/418315/.→

Az örömmel kapcsolatban az egyik legnagyobb félreértés az, hogy csak akkor válhatunk rá képessé, ha magunk mögött hagytunk minden bajt, problémát, konfliktust és nehézséget. Pedig az öröm olyan, mint egy könyv: ha a polcon áll becsukva, nem érthetjük meg, de bármikor kinyithatjuk és elolvashatjuk.→

Testi valóm elfogadása az önelfogadás része: elfogadom minden adottságával, szépségével és csúnyaságával, egészségével és egészségtelenségével, egyediségével és apró furcsaságaival. De elfogadom a benne rejlő lehetőségeket is! Hiszek fejleszthetőségében és megváltoztathatóságában: nem mondok le könnyedén az egészségről és a szépségről.→