Képessé válni az örömre
Rovatok: Pszicho-lét
Az örömmel kapcsolatban az egyik legnagyobb félreértés az, hogy csak akkor válhatunk rá képessé, ha magunk mögött hagytunk minden bajt, problémát, konfliktust és nehézséget. Pedig az öröm olyan, mint egy könyv: ha a polcon áll becsukva, nem érthetjük meg, de bármikor kinyithatjuk és elolvashatjuk.
Ahogy egy krízis akkor nyeri el helyét és értelmét az életünkben, ha megértjük és megéljük mélyebb összefüggéseit, üzeneteit, úgy megérthetjük és megélhetjük az örömünket is mélyebb szinteken, egyre tudatosabban, egyre világosabban. Nem csak a problémáink és konfliktusaink vezetnek újabb és újabb felismerésekre, de az öröm is, ha mélyen oda tudunk fordulni hozzá. Az öröm képességének fejlesztése a személyes jólét és fejlődés egyik fő mozgató rugója lehet.
Az öröm: tudatosság, és mint ilyen gyakorlás kérdése. Nem arra a belső kényszerítésre gondolok, melyet mostanában pozitív gondolkodásnak hívnak, mert az öröm nem a gondolkodásból és nem is a kényszerítésből fakad. Az öröm mélyén a létezés, az élet öröme rejlik, amely minden élőben ott lüktet. Az öröm nem valami, amit el kellene érni. Az öröm olyasmi, amit fel lehet ismerni önmagunkban, a személyiség, a tudat és a testi lét különböző rétegeiben, különböző rétegei alatt.
Az öröm: megengedés. A jó érzések megengedése és beengedése a szívbe. És önmagunk beleengedése a jó érzésekbe: testünk egészségébe, barátaink mosolyába, a tea ízébe, vagy egy táj szépségébe. Sokszor úgy látom, hogy sokunkat a bűntudat tart vissza attól, hogy örüljünk. Azt gondoljuk esetleg: ha nem viselkedtem jól, ha nem végeztem el rendesen a munkámat, amíg nem oldom meg ezt vagy azt a konfliktust, amíg gyászolok, addig nem engedhetem meg magamnak, hogy jól érezzem magam. Mintha még mindig osztályoznánk magunkat magaviseletből és szorgalomból. És csak ha kiválóak lettünk, akkor mehetnénk nyaralni a barátainkkal.
Az öröm: jó barát. Az élet nehéz pillanataiban is tárt karokkal vár minket, és ha meg tudjuk engedni magunknak közelségét, átölel és megtart minket – még a gyász, a veszteség és a fájdalom súlyos óráiban is.

Szólj hozzá!