A fal, melyre a próféta írt
A rések mentén reped.
A halál gépezetein
A napfény megremeg.
Ha már mindenki szétszakad
Az álmok és rémálmok között,
Senkit nem koszorúznak meg,
A sikolyokat elnyeli a csönd.

A sors vasfalai között
Az idő magvait vetik
Az ismertek és megismerők
Tetteivel öntözik.
A tudás halálos barát,
Ha felrúgunk minden szabályt.
A világ sorsát, azt hiszem,
Őrültek irányítják.

Szétesés — ez áll majd a síromon
Ahogy bukdácsolok ezen
a töredezett és repedezett úton.
Ha végeztünk mindennel,
Hátradőlünk és nevetünk,
De félek, holnap sírni fogok
De félek, holnap sírni fogok.