A házassági kapcsolat tipikus fejlődésével kapcsolatban a következő elképzelés bontakozik ki a házassági konfliktusok pszichodramatikus esettanulmányaiból.

Két ember, mielőtt házasságot köt, különböző szociális atommal rendelkezik. Ezek a szociális atomok lehetnek teljesen függetlenek egymástól, vagy részben átfedők. Kisebb vagy nagyobb mértékben azonban mindegyik szociális atom ismeretlen marad a másik fél számára: például a nő néhány érzelmi kapcsolata ismeretlen marad a férfi számára, és fordítva, a férfi néhány kapcsolata ismeretlen marad a nő előtt.

A viselkedésben és a szociális atom szervezésében elmozdulás jön létre, amikor a partnerek a házasság előtti állapotból átlépnek a házasságba. Innentől olyan szerepekben kezdenek működni egymás felé, melyek azelőtt nem elégülhettek ki: a férj és a feleség, a családfenntartó és a háztartásbeli szerepeiben. Egy kétszemélyes csoportot alkotnak, de a szerepeik száma, melyekkel egymásra hatnak, több mint kettő. A partnerek egymás felé tanúsított viselkedésében beállt változás az új szerepeiknek és az e szerepek közötti kapcsolatnak tulajdonítható. Egy házassági helyzet megvalósulása nem pusztán új szerepeket hoz elő a partnerek számára, hanem meggyengít vagy felerősít olyan szerepeket, melyek már létrejöttek kettejük között – például a szerető szerepet. A házassági helyzet és az annak következtében létrejött szerepek új kielégüléseket, de új súrlódásokat is felszínre hoznak. Így néhány egyensúlytalanság, mely a házasság előtti időszakban fennállt eltűnik, és új egyensúlytalanságok keletkeznek.

Ahogy minden ember fókuszpontja számos vonzásnak és taszításnak, úgy fókuszpontja számos szerepnek is, melyek kapcsolatban állnak más személyek szerepeivel. Ahogy az emberek minden pillanatban rendelkeznek bizonyos számú baráttal és ellenséggel, ugyanígy folyamatosan szembesülnek szerepek és ellenszerepek sokaságával. Ezek a fejlődésnek különböző fázisaiban vannak. Az énként ismert jelenség megfogható aspektusa azoknak a szerepeknek a köre, melyekben az én működik. Egy személy – mint fókuszpont – körüli szerepkapcsolatok mintázatát kulturális atomnak hívjuk… Ezt a fogalmat nyilvánvalóan a szociális atomra való utalásként választottuk ki. Az atom szó használatát itt azzal igazolhatjuk, ha úgy fogjuk fel a kulturális atomot, mint a legkisebb funkcionális egységet a kulturális mintázatban. A kulturális jelző használatát azzal igazolhatjuk, ha a szerepeket és a szerepek közötti kapcsolatokat úgy fogjuk fel, mint bármelyik egyedi kultúra legjelentősebb találmányát (arra való tekintet nélkül, hogy a különböző iskolák hogyan határozzák meg a kultúra fogalmát.) A kulturális atom tanulmányozásának a szociometrikus eljárások a fő eszközei.

A házasság után a partnerek sokkal több szerepben ismerik meg egymást, mint azelőtt, és néhány házassági előtti szerepükben sokkal intenzívebben találkoznak… A házassági helyzet sajátossága az, hogy a résztvevők hajlamosak azt gondolni, hogy az összes lényeges szerepet képesek ők maguk betölteni. Annak mértéke, hogy egy személy szerepeiben mennyire elégül ki a házastárs által a házasságban, nem előrelátható a házasulandó partnerek számára a házasság előtt – hacsak nem mennek keresztül egy pszichodramatikus tréningen, ami az egyetlen módnak tűnik arra, hogy előzetesen meg lehessen ismerni és jósolni a házasság fejlődési irányát. 

Bizonyos körülmények között, azért, hogy megfeleljenek a házasság hivatalos normájának vagy a tisztességes játékszabályoknak, a partnerek képesek visszavonulni bizonyos korábban már megvalósult szerepeikből, vagy megtilthatják maguknak, hogy új szerepeket fejlesszenek ki attól való félelmükben, hogy partnerük nem tudja elfogadni vagy kielégíteni azt. Ez gyakran tipikus konfliktusokat okoz a házastársak szerepstruktúrájában. Amint az Mr. és Mrs. T esetében is látható volt, képesek voltak egy élhető illeszkedést létrehozni két szerepben. A női partner szerepköre két szerepre korlátozódott, melyet a férfi ki tudott elégíteni és illeszkedni tudott hozzá. A férj azonban számos olyan szereppel is rendelkezett, melyhez a feleség vagy csak kis mértékben vagy egyáltalán nem tudott partnerként viszonyulni. Idővel ez szakadást hozott létre a kapcsolatukban. A férfi kulturális atomjában jelen levő kielégítetlen szerepek nyílt céltáblái voltak bármelyik másik nő számára, aki képes volt jobban kielégíteni ezeket, mint a feleség. Mr. T. ezeket a szerepeit elrejtette Mrs. T. elől, vagy soha nem hangsúlyozta ezeket, amikor feleségével volt. A kettejük közötti konfliktus évekig tartott anélkül, hogy a kifejezetlenül maradt irritáción kívül bármilyen más hatása lett volna. Sok házastárs már jóval azelőtt elveszti a párját, mielőtt nyílt szakításra kerülne sor, ahogy az Mr. és Mrs. T. esetében is látható. A másik elvesztése itt részlegesen megvalósult az egyik speciális szerepben (az apa-gyerek-anya szerepben), melyben a házasság sikertelen volt. Ez a részleges elvesztés további következmények nélkül maradhat a házasságban, ha azok a szerepek, melyeket a partnerek a házasságba hoznak, jól illeszkednek. Ugyanakkor ez a részleges elvesztése egymásnak a kezdő repedés lehet a kapcsolatban, mely aztán különéléssé és válássá szélesedhet.

A tisztán házastársi helyzetből (ahol nincsenek még gyerekek) az átmenet a családi helyzetbe új változásokat idéz elő a partnerek viselkedésében. Az eredeti kétszemélyes csoport létszáma például ötre nő. Míg a partnerek férj és feleség szerepüket csak egy szigorúan privát szinten folytathatják, új szerepekben is el kell kezdeniük működni: az apa és anya szerepekben. A családba érkező családtagok felöltik a gyerekek szerepét. A férjnek és feleségnek apaként és anyaként kell viselkedniük a gyerekekkel. Sőt, a gyerekek jelenlétében ez utóbbi szerepeikben kell egymással is interakcióra lépniük. A férj és feleség szerepei egyre inkább azokra a helyzetekre korlátozódnak, melyekben a régi idők privát szituációi létre tudnak jönni. A szerepek új elosztása feltárja azt a tényt, hogy a család két csoportból áll: egyfelől az eredeti kéttagú csoportból (férj és feleség és az ő speciális szerepeik köre), másfelől pedig az öttagú csoportból (a férj és feleség itt az apa és anya szerepeiben, és a gyerekek a fiak és lányok szerepeiben). Az apa (férj) és anya (feleség) szerepek megduplázódása felelős az örökös zavarodottságért a gyerekek fejében, akik nem tudják megérteni a családi szerepek és kapcsolatok rajtuk kívül eső részét.

Egy másik szinten az egyszerű házastársi helyzethez hasonló konfliktusok felmerülnek a családi helyzetben is. Amikor egy gyerek még kicsi, a korlátozott számú szerepeit nagyon könnyű a szülőnek kielégítenie a gondozó, a tanító, a védelmező és a támogató szerepek sorával. De ahogy egyre felnőttebb lesz, a kielégülésért sóvárgó szerepeinek száma is növekedik. Hivatalos helyzetekben, mint amilyen az iskolai vagy egyházi környezet, és kevésbé formális helyzetekben, mint amilyen a lakókörnyezet, a személyhez kapcsolódó lényegi szerepek a családi körön kívülről érkeznek. Ezek a fejlemények súrlódást eredményezhetnek a szülők között, de akár a gyerekek között is. Ezek a problémák nem oldhatók meg teljesen mindaddig, amíg a gyerekek teljesen fel nem nőnek, külön nem válnak a szüleiktől, és magukra nem öltik azokat a szerepeket, melyek a felnőttek világában nélkülözhetetlenek.

(The Essential Moreno. Writings on Psychodrama, Group Method, and Spontaneity by J. L. Moreno, MD; edited by Jonatahyan Fox, Springer Publishing Company, New York, 1987,  94-97. p.)

Š