„Az éjszakának vége.
Kormos és füstös zugod
lámpásának fényét
oltsd ki hát.
Keleten a hatalmas reggel
már felvirradt mindenkire.
Fénye tárja fel lényünket
egymás előtt,
akikkel zarándoklatunk
útjának porában
együtt lépkedünk.”

(Rabindranath Tagore)
“The night has ended.
Put out the light of the lamp
of thine own narrow corner
smudged with smoke.
The great morning which is for all
appears in the East.
Let its light reveal us
to each other
who walk on
the same
path of pilgrimage.” →

A viselkedésben és a szociális atom szervezésében elmozdulás jön létre, amikor a partnerek a házasság előtti állapotból átlépnek a házasságba. Innentől olyan szerepekben kezdenek működni egymás felé, melyek azelőtt nem elégülhettek ki: a férj és a feleség, a családfenntartó és a háztartásbeli szerepeiben. Egy kétszemélyes csoportot alkotnak, de a szerepeik száma, melyekkel egymásra hatnak, több mint kettő. A partnerek egymás felé tanúsított viselkedésében beállt változás az új szerepeiknek és az e szerepek közötti kapcsolatnak tulajdonítható. Egy házassági helyzet megvalósulása nem pusztán új szerepeket hoz elő a partnerek számára, hanem meggyengít vagy felerősít olyan szerepeket, melyek már létrejöttek kettejük között – például a szerető szerepet. A házassági helyzet és az annak következtében létrejött szerepek új kielégüléseket, de új súrlódásokat is felszínre hoznak. Így néhány egyensúlytalanság, mely a házasság előtti időszakban fennállt eltűnik, és új egyensúlytalanságok keletkeznek.→

A fal, melyre a próféta írt
A rések mentén reped.
A halál gépezetein
A napfény megremeg.
Ha már mindenki szétszakad
Az álmok és rémálmok között,
Senkit nem koszorúznak meg,
A sikolyokat elnyeli a csönd.

A sors vasfalai között
Az idő magvait vetik
Az ismertek és megismerők
Tetteivel öntözik.
A tudás halálos barát,
Ha felrúgunk minden szabályt.
A világ sorsát, azt hiszem,
Őrültek irányítják.

Szétesés — ez áll majd a síromon
Ahogy bukdácsolok ezen
a töredezett és repedezett úton.
Ha végeztünk mindennel,
Hátradőlünk és nevetünk,
De félek, holnap sírni fogok
De félek, holnap sírni fogok. →

Az embereket, akik háromezer éven keresztül éltek ezen a területen, és akik kultúrát és civilizációt teremtettek itt, elszakították attól a földtől, melyen éltek, és akik ezt túlélték, szétszóródtak a világban.→

Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz.→