A testünk segít abban, hogy könnyedén és egyszerűen kapcsolódjunk önmagunkhoz. A lélegzetünk és a mozdulataink közvetlenül és bensőségesen köt össze minket lényünkkel, és mindazzal, ami mozgásban van bennünk. Amikor kapcsolódunk önmagunkhoz, amikor a középpontunkat megtalálva a saját lábunkon állunk, amikor megtaláljuk a helyünket a Világban, akkor tudunk úgy kapcsolatba kerülni másokkal, hogy közben ne veszítsük el magunkat.→

Budapest, 2008. december 13. (szombat) 18-21 óráig, és december 14. (vasárnap) 11-19 óráig
Magyar fordítással!
„Ne feledjük a múltat, éljünk a jelenben, álmodjunk a jövőről.”→

Még tél, de mintha már tavasz.
Simogat a langyos szél.
Megérinti az arcokat,
bebújik ruhák alá,
lengeti a színes sálakat.
A város álmosan nyújtózik
a reggeli ég alatt.

A szemekben még
az éjszaka árnyai.

A kávéházban is korai csönd.
Halk beszélgetés,
a porcelán lassú csörrenései.
Az ablakról visszaverődő
elnyúló vonások mögött
emberek autók bonyolult ritmusa.
Ide-oda. Mintha csak
mindössze két irány.

Az Andrássy út. A tavaszi felhőktől
fénylő ég alatt tágas terek.

Hősnőnk úgy ül ott,
e korai órán, mint hűvös idegen:
Mint aki
először látja városát, ezt a furcsa,
lassuló-gyorsuló világot, kendőivel,
autóival, bozontos kutyáival.

Nézi, de más néz szemével.
Érzi bőrén a szelet, de
más lélegezik e bőr alatt. És ahogy
a széles utcán lépeget, más lépései
viszik. Mintha lassan
megszületne benne titkos másik része és
mire az Operához ér,
már tudja is, hogy életre kelt
benne egy másik világ,
mely csak egyetlen érintésre várt,
hogy visszavonhatatlanul
megelevenedjen. →

Testi valóm elfogadása az önelfogadás része: elfogadom minden adottságával, szépségével és csúnyaságával, egészségével és egészségtelenségével, egyediségével és apró furcsaságaival. De elfogadom a benne rejlő lehetőségeket is! Hiszek fejleszthetőségében és megváltoztathatóságában: nem mondok le könnyedén az egészségről és a szépségről.→

Az ősz hajú ember arra tanított, hogy amikor egy hatalmas lejtőn sílécekkel a lábamon lefelé száguldok, kerülgetem a bokrokat és próbálok a pályán maradni – nos, ekkor nincsenek problémáim, ekkor nincs bennem semmi megosztottság, nincs bennem olyan rész, mely rágódna, és nincs olyan, amelyiken rágódni kellene, ilyenkor egy vagyok magammal, a létezésemmel, a sorsommal. Mivel a havas lejtő most nem volt elérhető a Vidámpark felé vettem utamat, és felültem életemben először a Ciklonra.→

Bizonyos városok rányomják lakóik testére bélyegüket. Újabban látom, ahogy budapestiségem visszatükröződik rám BKV-utastársaim arcáról is.→

A pszichodráma, akárcsak az aikido, erőltetés nélküli mozgás. Zerka Moreno azt írja egy helyen, hogy amikor drámát vezet, zen állapotban van: mindent elfogad, mindent befogad, semmit sem tör meg, alázattal hagyja áramolni a dolgokat.→