Akkor cselekszünk hatékonyan, akkor tudjuk leginkább kifejteni erőnket, ha megtapasztaljuk, hogy mire vagyunk igazán képesek. Gyakran elbizonytalanítottak és kishitűségre neveltek minket, és sokszor hiányoznak életünkből azok a tapasztalatok, melyek fényében igazán hihetnénk önmagunkban. A csoport akciós terében átírhatjuk rossz élményeinket és újfajta tapasztalatokat gyűjthetünk magunkról. Megtapasztalhatjuk, hogy milyen az, amikor mások hisznek bennünk, milyen az, amikor ebből erőt merítve új és döntő tettekre szánjuk el magunkat, megtapasztalhatjuk tetteink valódi súlyát és erejét, és így újra megtanulhatunk hinni önmagunkban. Ez a hitünk kapcsolatainkban, munkánkban és kedvenc időtöltéseinkben is elkísér, és így lassan megértjük, hogy elégedettségünk életünk minden területén növelhető.→

A velünk-született szerepalkotó kreativitásunkat felébresztve egyre szabadabbá és spontánabbá válhatunk: kezdeményezhetünk, ahelyett, hogy mindig reagálnunk kellene, kinyílhatunk, ahelyett, hogy mindig védekeznénk, irányíthatunk anélkül, hogy mindig igyekeznénk engedelmesen megfelelni mások elvárásainak. Szerepeink újszerűsége és rugalmassága a mindennapjainkra is kihat: az unalmas rutinok helyére tapasztalataink színes, izgalmas és szenvedélyes átélése kerül.→

A környezetünk, kultúránk vagy társadalmunk által felkínált szerepek gyakran túl szűkek vagy túl tágak, nem illeszkednek jól életünk kihívásaihoz, feladataihoz, a harmonikus életről kialakított elképzeléseinkhez és vágyainkhoz. Gyakran úgy tűnik, hogy a férfi és női szerepek teljes összemosása és elvesztése, vagy ezek tradicionális, merev és kényelmetlen elhatárolása között kellene választanunk. Ha nem veszünk tudomást nemi különbségeinkről, az éppúgy elidegenít saját nőiességünk vagy férfiasságunk megélésétől, mint ha a női és férfi szerepeket beskatulyázzuk, kis dobozokba zárjuk és felcímkézzük. Megközelítésünkben minden férfi és nő a saját egyedi és megismételhetetlen módján hordozza a férfiasság és nőiesség minőségét, és ennek az egyediségnek a megélése és kibontakoztatása az egyik legszebb és legnehezebb emberi feladatunk. A csoportmunkában lehetőséget kívánunk teremteni arra, hogy megismerd a benned rejlő egyedi lehetőségeket és fejleszd saját nemi szerepeidet azon a módon, ahogy az neked a legmegfelelőbb, ahogy az a te élethelyzetedhez a leginkább illeszkedik.→

Budapest, 2008. december 13. (szombat) 18-21 óráig, és december 14. (vasárnap) 11-19 óráig
Magyar fordítással!
„Ne feledjük a múltat, éljünk a jelenben, álmodjunk a jövőről.”→

„Hullámok”
Egy napos 5 Ritmus műhely
Gabrielle Roth 5 Ritmus® mozgásmódszerével
Budapest, 2008. október 26. (vasárnap) 11-18 óráig
Lucija Ana Glagolić vezetésével
Magyar fordítással!→

Monsters.
Hungry, thirsty, strange,
selfish and aggressive beings.
Staying motionless
behind the bars.
In the cold.
In the dark.

While in the shadow
eating human flesh
drinking human blood.

When light touches them
they come forward
turn their faces towards the sun,
their bones and muscles warm up.

They start running in the fresh air,
rolling in the sand,
jumping, writhing, wimpling
in the wild and dangerous joy of freedom
in the ecstatic dance of light.→

Mint egy király, aki felperzselt királysága üszkei között jár-kel célja-vesztetten. Mint egy varázsló, aki beavatása következő lépcsőfokára lépne. Mint a seregei élén lovagló harcos, aki felkészült a halálra. Vagy mint a farkas-anya, aki a téli hóban a falkát keresi kölykeivel. Le nem élt életek, fogságban tengődő, különös szörnyek, teremtetlen, sötétbe borult világok százai élnek benned és bennem, és várják megtestesülésüket. Képzelj el egy színpadot, ahol mindez lehetséges, ahol az árnyéklét a reflektorok fényébe kerül, ahol magadhoz ölelheted saját teljességedet, letagadott, elfojtott, fel nem ismert, tudomásul nem vett részeidet.→

Mi a különbség a yaki sámánok és a modern pszichológusok között? Miért látnak egyesek energiákat, mások agysejteket? Nos egy levelezés részletei fényt deríthetnek e kérdésekre.→

Az örömmel kapcsolatban az egyik legnagyobb félreértés az, hogy csak akkor válhatunk rá képessé, ha magunk mögött hagytunk minden bajt, problémát, konfliktust és nehézséget. Pedig az öröm olyan, mint egy könyv: ha a polcon áll becsukva, nem érthetjük meg, de bármikor kinyithatjuk és elolvashatjuk.→

Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz.→