Másfél óra hajóút Dar es Salamból eljutni Zanzibárba. Egy szárnyas hajó zárt utasterébe tessékel minket a tanzániai személyzet, ahol a benzin és a piszkos kárpit szaga keveredik. A tenger hatalmas hullámai lassan emelik és ejtik el a hajótestet, a fejekben szédülést, a testben hányingert okozva. Megváltás kilépni a mesés szigetre, melynek zajos, ricsajos, sürgő-forgó kikötője sokkolóan hat a mostanra már tanzániai lassúsághoz szokott idegeinkre. →

Az embereket, akik háromezer éven keresztül éltek ezen a területen, és akik kultúrát és civilizációt teremtettek itt, elszakították attól a földtől, melyen éltek, és akik ezt túlélték, szétszóródtak a világban.→

Hrant Dink törökországi örmény író és szerkesztő, 1996 óta az örmény Agos című hetilap szerzője és főszerkesztője. Munkájában a törökországi örmények helyzetét igyekezett megérteni, és az örmény-török békülést igyekezett elősegíteni. A 2005-ös isztambuli konferencián, mely a törökországi örmény genocídiummal foglalkozott így zárta mondandóját: “Ne féljetek.” Tegnap, 2007. január 19-én török nacionalisták az irodája előtt agyonlőtték.→

Esti Kornél kései leszármazottaiként törzshelyünkön egyszerűen azok lehetünk, akik vagyunk, eggyé válhatunk ennen hülyeségünkkel, könnyű csevegésünkkel és fantaszta elképzeléseinkkel, hogy azután néhány óra múlva az ajtón kilépve visszahuppanjunk a macskaköves fővárosi éjszakába.→

Azért tartjuk az írókat (el), hogy megmondják a véleményünket. Jobban, mint ahogy mi képesek vagyunk. Hogy rendet tegyenek a fejünkben, ha nem találjuk a fonalat. Hogy megértsék, és megértessék. Nem a logika szintjén. Hanem a ’szív igazságát’. Régen éreztem hasonlót, de most: http://www.nol.hu/cikk/418315/.→

Bizonyos városok rányomják lakóik testére bélyegüket. Újabban látom, ahogy budapestiségem visszatükröződik rám BKV-utastársaim arcáról is.→