Az örömmel kapcsolatban az egyik legnagyobb félreértés az, hogy csak akkor válhatunk rá képessé, ha magunk mögött hagytunk minden bajt, problémát, konfliktust és nehézséget. Pedig az öröm olyan, mint egy könyv: ha a polcon áll becsukva, nem érthetjük meg, de bármikor kinyithatjuk és elolvashatjuk.→

Testi valóm elfogadása az önelfogadás része: elfogadom minden adottságával, szépségével és csúnyaságával, egészségével és egészségtelenségével, egyediségével és apró furcsaságaival. De elfogadom a benne rejlő lehetőségeket is! Hiszek fejleszthetőségében és megváltoztathatóságában: nem mondok le könnyedén az egészségről és a szépségről.→

Az ősz hajú ember arra tanított, hogy amikor egy hatalmas lejtőn sílécekkel a lábamon lefelé száguldok, kerülgetem a bokrokat és próbálok a pályán maradni – nos, ekkor nincsenek problémáim, ekkor nincs bennem semmi megosztottság, nincs bennem olyan rész, mely rágódna, és nincs olyan, amelyiken rágódni kellene, ilyenkor egy vagyok magammal, a létezésemmel, a sorsommal. Mivel a havas lejtő most nem volt elérhető a Vidámpark felé vettem utamat, és felültem életemben először a Ciklonra.→

Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz.→

Az Univerzum Isten drámájának színhelye, és mi mind az ő segéd-énjei vagyunk.→

Ha azt mondom…→

Egy kávéház ahol…→

Bizonyos városok rányomják lakóik testére bélyegüket. Újabban látom, ahogy budapestiségem visszatükröződik rám BKV-utastársaim arcáról is.→

A pszichodráma, akárcsak az aikido, erőltetés nélküli mozgás. Zerka Moreno azt írja egy helyen, hogy amikor drámát vezet, zen állapotban van: mindent elfogad, mindent befogad, semmit sem tör meg, alázattal hagyja áramolni a dolgokat.→