Az ősz hajú ember arra bíztat, hogy menjek közel azokhoz, akiket szeretek. Arra bíztat, hogy ne féljek a fájdalomtól és az ismeretlentől. Arra tanít, hogy a fájdalom is fejlődés és növekedés. Hogy ne vágjam ki magamból a nehéz érzéseket, mint valami idegen anyagot, hogy ne pusztítsam így sem önmagam. Tanítóm megtanított közel menni. És most közel vagyok. És most te is közel jöhetsz! Legyen ez a közelség éve!→

Esti Kornél kései leszármazottaiként törzshelyünkön egyszerűen azok lehetünk, akik vagyunk, eggyé válhatunk ennen hülyeségünkkel, könnyű csevegésünkkel és fantaszta elképzeléseinkkel, hogy azután néhány óra múlva az ajtón kilépve visszahuppanjunk a macskaköves fővárosi éjszakába.→

Mi a különbség a yaki sámánok és a modern pszichológusok között? Miért látnak egyesek energiákat, mások agysejteket? Nos egy levelezés részletei fényt deríthetnek e kérdésekre.→

Azért tartjuk az írókat (el), hogy megmondják a véleményünket. Jobban, mint ahogy mi képesek vagyunk. Hogy rendet tegyenek a fejünkben, ha nem találjuk a fonalat. Hogy megértsék, és megértessék. Nem a logika szintjén. Hanem a ’szív igazságát’. Régen éreztem hasonlót, de most: http://www.nol.hu/cikk/418315/.→

Az örömmel kapcsolatban az egyik legnagyobb félreértés az, hogy csak akkor válhatunk rá képessé, ha magunk mögött hagytunk minden bajt, problémát, konfliktust és nehézséget. Pedig az öröm olyan, mint egy könyv: ha a polcon áll becsukva, nem érthetjük meg, de bármikor kinyithatjuk és elolvashatjuk.→

Testi valóm elfogadása az önelfogadás része: elfogadom minden adottságával, szépségével és csúnyaságával, egészségével és egészségtelenségével, egyediségével és apró furcsaságaival. De elfogadom a benne rejlő lehetőségeket is! Hiszek fejleszthetőségében és megváltoztathatóságában: nem mondok le könnyedén az egészségről és a szépségről.→

Az ősz hajú ember arra tanított, hogy amikor egy hatalmas lejtőn sílécekkel a lábamon lefelé száguldok, kerülgetem a bokrokat és próbálok a pályán maradni – nos, ekkor nincsenek problémáim, ekkor nincs bennem semmi megosztottság, nincs bennem olyan rész, mely rágódna, és nincs olyan, amelyiken rágódni kellene, ilyenkor egy vagyok magammal, a létezésemmel, a sorsommal. Mivel a havas lejtő most nem volt elérhető a Vidámpark felé vettem utamat, és felültem életemben először a Ciklonra.→

Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz.→

Az Univerzum Isten drámájának színhelye, és mi mind az ő segéd-énjei vagyunk.→

Ha azt mondom…→