A viselkedésben és a szociális atom szervezésében elmozdulás jön létre, amikor a partnerek a házasság előtti állapotból átlépnek a házasságba. Innentől olyan szerepekben kezdenek működni egymás felé, melyek azelőtt nem elégülhettek ki: a férj és a feleség, a családfenntartó és a háztartásbeli szerepeiben. Egy kétszemélyes csoportot alkotnak, de a szerepeik száma, melyekkel egymásra hatnak, több mint kettő. A partnerek egymás felé tanúsított viselkedésében beállt változás az új szerepeiknek és az e szerepek közötti kapcsolatnak tulajdonítható. Egy házassági helyzet megvalósulása nem pusztán új szerepeket hoz elő a partnerek számára, hanem meggyengít vagy felerősít olyan szerepeket, melyek már létrejöttek kettejük között – például a szerető szerepet. A házassági helyzet és az annak következtében létrejött szerepek új kielégüléseket, de új súrlódásokat is felszínre hoznak. Így néhány egyensúlytalanság, mely a házasság előtti időszakban fennállt eltűnik, és új egyensúlytalanságok keletkeznek.→

A testünk segít abban, hogy könnyedén és egyszerűen kapcsolódjunk önmagunkhoz. A lélegzetünk és a mozdulataink közvetlenül és bensőségesen köt össze minket lényünkkel, és mindazzal, ami mozgásban van bennünk. Amikor kapcsolódunk önmagunkhoz, amikor a középpontunkat megtalálva a saját lábunkon állunk, amikor megtaláljuk a helyünket a Világban, akkor tudunk úgy kapcsolatba kerülni másokkal, hogy közben ne veszítsük el magunkat.→

Akkor cselekszünk hatékonyan, akkor tudjuk leginkább kifejteni erőnket, ha megtapasztaljuk, hogy mire vagyunk igazán képesek. Gyakran elbizonytalanítottak és kishitűségre neveltek minket, és sokszor hiányoznak életünkből azok a tapasztalatok, melyek fényében igazán hihetnénk önmagunkban. A csoport akciós terében átírhatjuk rossz élményeinket és újfajta tapasztalatokat gyűjthetünk magunkról. Megtapasztalhatjuk, hogy milyen az, amikor mások hisznek bennünk, milyen az, amikor ebből erőt merítve új és döntő tettekre szánjuk el magunkat, megtapasztalhatjuk tetteink valódi súlyát és erejét, és így újra megtanulhatunk hinni önmagunkban. Ez a hitünk kapcsolatainkban, munkánkban és kedvenc időtöltéseinkben is elkísér, és így lassan megértjük, hogy elégedettségünk életünk minden területén növelhető.→

A velünk-született szerepalkotó kreativitásunkat felébresztve egyre szabadabbá és spontánabbá válhatunk: kezdeményezhetünk, ahelyett, hogy mindig reagálnunk kellene, kinyílhatunk, ahelyett, hogy mindig védekeznénk, irányíthatunk anélkül, hogy mindig igyekeznénk engedelmesen megfelelni mások elvárásainak. Szerepeink újszerűsége és rugalmassága a mindennapjainkra is kihat: az unalmas rutinok helyére tapasztalataink színes, izgalmas és szenvedélyes átélése kerül.→

A környezetünk, kultúránk vagy társadalmunk által felkínált szerepek gyakran túl szűkek vagy túl tágak, nem illeszkednek jól életünk kihívásaihoz, feladataihoz, a harmonikus életről kialakított elképzeléseinkhez és vágyainkhoz. Gyakran úgy tűnik, hogy a férfi és női szerepek teljes összemosása és elvesztése, vagy ezek tradicionális, merev és kényelmetlen elhatárolása között kellene választanunk. Ha nem veszünk tudomást nemi különbségeinkről, az éppúgy elidegenít saját nőiességünk vagy férfiasságunk megélésétől, mint ha a női és férfi szerepeket beskatulyázzuk, kis dobozokba zárjuk és felcímkézzük. Megközelítésünkben minden férfi és nő a saját egyedi és megismételhetetlen módján hordozza a férfiasság és nőiesség minőségét, és ennek az egyediségnek a megélése és kibontakoztatása az egyik legszebb és legnehezebb emberi feladatunk. A csoportmunkában lehetőséget kívánunk teremteni arra, hogy megismerd a benned rejlő egyedi lehetőségeket és fejleszd saját nemi szerepeidet azon a módon, ahogy az neked a legmegfelelőbb, ahogy az a te élethelyzetedhez a leginkább illeszkedik.→

Budapest, 2008. december 13. (szombat) 18-21 óráig, és december 14. (vasárnap) 11-19 óráig
Magyar fordítással!
„Ne feledjük a múltat, éljünk a jelenben, álmodjunk a jövőről.”→

„Hullámok”
Egy napos 5 Ritmus műhely
Gabrielle Roth 5 Ritmus® mozgásmódszerével
Budapest, 2008. október 26. (vasárnap) 11-18 óráig
Lucija Ana Glagolić vezetésével
Magyar fordítással!→

Másfél óra hajóút Dar es Salamból eljutni Zanzibárba. Egy szárnyas hajó zárt utasterébe tessékel minket a tanzániai személyzet, ahol a benzin és a piszkos kárpit szaga keveredik. A tenger hatalmas hullámai lassan emelik és ejtik el a hajótestet, a fejekben szédülést, a testben hányingert okozva. Megváltás kilépni a mesés szigetre, melynek zajos, ricsajos, sürgő-forgó kikötője sokkolóan hat a mostanra már tanzániai lassúsághoz szokott idegeinkre. →

Még tél, de mintha már tavasz.
Simogat a langyos szél.
Megérinti az arcokat,
bebújik ruhák alá,
lengeti a színes sálakat.
A város álmosan nyújtózik
a reggeli ég alatt.

A szemekben még
az éjszaka árnyai.

A kávéházban is korai csönd.
Halk beszélgetés,
a porcelán lassú csörrenései.
Az ablakról visszaverődő
elnyúló vonások mögött
emberek autók bonyolult ritmusa.
Ide-oda. Mintha csak
mindössze két irány.

Az Andrássy út. A tavaszi felhőktől
fénylő ég alatt tágas terek.

Hősnőnk úgy ül ott,
e korai órán, mint hűvös idegen:
Mint aki
először látja városát, ezt a furcsa,
lassuló-gyorsuló világot, kendőivel,
autóival, bozontos kutyáival.

Nézi, de más néz szemével.
Érzi bőrén a szelet, de
más lélegezik e bőr alatt. És ahogy
a széles utcán lépeget, más lépései
viszik. Mintha lassan
megszületne benne titkos másik része és
mire az Operához ér,
már tudja is, hogy életre kelt
benne egy másik világ,
mely csak egyetlen érintésre várt,
hogy visszavonhatatlanul
megelevenedjen. →

Monsters.
Hungry, thirsty, strange,
selfish and aggressive beings.
Staying motionless
behind the bars.
In the cold.
In the dark.

While in the shadow
eating human flesh
drinking human blood.

When light touches them
they come forward
turn their faces towards the sun,
their bones and muscles warm up.

They start running in the fresh air,
rolling in the sand,
jumping, writhing, wimpling
in the wild and dangerous joy of freedom
in the ecstatic dance of light.→